Olyan forró nyár volt, hogy a meztelen talpamra ragadt az aszfaltból kiolvadt bitumen.
Tíz éves, ha lehettem, álltam a málnabokor előtt és néztem a málnát, néztem, míg elpirult végre. Mert a Nagymamám azt mondta, hogy akkor, és csakis akkor szedhetem le.
Ő nem tudott semmilyen sütemény sütni, de ezt a málnahabot nem is kellett.
Sosem szedte le a málnát, az az én dolgom volt, ő csak kikeverte a habbal és a cukorral.
Aztán két percenként könyörögtem érte.
Aztán újra vártam, amíg pirul.
Hozzávalók
- 4 tojásfehérje
- 4 evőkanál porcukor
- 25 dkg málna
- pár csepp citromlé
A tojásfehérjéket félkemény habbá verjük a citromlével. Folyamatos keverés közben lassan hozzá adagoljuk a porcukrot és kemény habbá verjük.
A málnát, pár szem szép, nagy darab kivételével - amit díszítésnek félreteszünk - pürésítjük, ha zavarnak a magok szitán átpasszírozzuk. (Az én Nagymamám anno, a lehető leglustább módon, egy villával egyszerűen csak összetörte a gyümölcsöt.)
A poharak vagy tálkák aljába egy-egy kanálka málnavelőt kanalazunk.
A fehérjehabot óvatosan összeforgatjuk a maradék málnavelővel és a tálkákba adagoljuk, a félretett málnával, citromfű levéllel díszítjük. Néhány órára a mélyhűtőbe vagy a hűtőbe tesszük.
Boszorkányosan egyszerű és boszorkányosan finom.