Sós, édes, vajas, rongyos, óriás, vaníliás, hó, tejes, vizes, magos, egyenes vagy görbe …
ugye már tudjátok, miről írok! Hát a kifliről.
Gyerekkoromban kettéoszlott az osztály, voltak a zsemlések és a kiflisek. Az iskolatejhez/kakaóhoz anno pl. mindig kifli járt, sosem zsemle. Később már a kiflit a suli melletti kisboltban vásároltuk, azzal menőztünk, ki tudja a legszebben lecsavarni a rétegeket róla.
Zsemley Oszkár* 1940-ben megjelenő ’A magyar sütő-, cukrász- és mézeskalácsos ipar története’ című könyvében többek között megírta a kifli hiteles történetét:
"Vajjon jutott-e már valakinek eszébe, amikor az illatos kávéhoz a friss kiflit ropogtatta, hogy ki sütötte az első kiflit, és hogy miért olyan alakú a kifli, mint amilyen. Mint a kelő, vagy fogyó hold a szerint, hogyan fordítom.
Pedig igen érdekes történeti, illetve történelmi esemény szülte a kiflit.
Tudjuk, hogy a török császárnak igen fájt a foga Bécsre, s el is határozta, hogy elfoglalja azt. Hatalmas seregével körülvette a várost, s bár nap-nap után hevesen ostromolta, támadásait a város védői, köztük a céhek hősiesen harcoló tagjai, a mesterek mindig visszaverték. Amikor a török vezér látta, hogy a várost erővel meg nem veheti, cselhez folyamodott. Aknákat ásatott a város falai alá, hogy azokat levegőbe röpíthesse. Azonban, a véletlen folytán az egyik akna egy pékműhely alá került. A műhelyben éjjel dolgozó munkások figyelmesek lettek rá, hogy alattuk döng a föld, s hogy a műhelyben mozognak a tárgyak és a dagasztó teknő. Rohantak a parancsnoksághoz, s elmondták észrevételüket. Ott természetesen rögtön tudták, hogy miről van szó. Félreverték a templomok harangjait, s az álmából felriasztott lakosság meghiúsította a törökök tervét.
A törökök ez újabb kudarc után elvonultak Bécs falai alól és a város falain kívül volt Stefans templom tornyára, ahová a törökök kitűzték a félholdat, visszakerült a kereszt. Ekkor, 1529-ben, készítette a török félhold formájára az első kiflit egy Wendler nevű sütőmester. És ez a kifli csakhamar meghódította az egész világot.”
Így esett, hogy az ostrom alatt sokat koplalt emberek megették a félholdat, melynek névadója a „Gipfel” azaz orom (templomcsúcs) volt.
* Zsemleynek hívni valakit ebben a kiflis sztoriban, ér egy lábjegyzetet, nem?