Egyes források tudni vélik, hogy tudományos neve (satyreia hortensis) a szatír szóból származik. Az ókori poéta, Martialis említi vágykeltő hatását is, szerelmi bájitalokba, teákba főzték, gyógyfürdőnek is készítették.
Azóta kiderült, hogy sajnos nem varázsszer, de egyéb gyógyhatása miatt érdemes a fűszerpolcon tartani.
Borsos illatú, aromás fűszernövény, íze, zamata a feketeborséra emlékeztet.
Sokféle népies neve ismert: hívják borsfűnek, csombornak, csombordnak, csomborborsnak, borsos szatorjának, és hurkafűnek, pereszlénynek, bécsi rozmaringnak, németül babfűszernek.
Vasat, illóolajat (karvakol, cimol), cserzőanyagot tartalmaz, csökkenti a hüvelyes zöldségek pl. a bab, puffasztó hatását.
Egyéb gyógyhatása is van: gyomorerősítő, görcsoldó, étvágygerjesztő és bélféregirtó, de enyhe vérnyomásemelő hatása is van. Fogyókúra esetén is hasznos.
A káposzta-, krumpli-, gombaételek mellett a babból készült ételek jellegzetes fűszere. Hurkát, savanyúságot, pecsenyéket, tojásételeket, virágos hajtásaival ecetes és vizes uborkát is szokás ízesíteni.
Erdélyben a borsikafüvet egy szál kaporral összekötve főzik bele a káposztába.
Kellemesen ízesíti a majonéz- és sajtmártást, a krumplisalátát,
sőt a főtt és sült halnak, flekkennek, birka- és nyúlhúsnak is kellemes zamatot ad.
Sokhelyütt omlettbe, sőt palacsintatésztába, szárnyastöltelékbe, vagdalt húsba is szórnak belőle. De egy-egy csipetnyi az egyszerű sajtos pirítósra is remek.
Apróra vágva salátákra is szórható. A diétás konyhák gyakran bors helyett alkalmazzák.
Fontos, hogy csak a főzés befejezése előtt pár perccel tegyük az ételekbe, különben keserűvé válhat a főztünk.
Az ősi füveskönyvek szerint a friss, szétmorzsolt hajtások enyhítik a rovarcsípések okozta fájdalmat.
Nálunk általában csak szárítva, morzsolva kapható, de kiskertben könnyen termeszthető. Természetesen ez is, mint a legtöbb fűszernövény frissen finomabb.
Ha hagyjuk a magjait beérni és elszóródni, a következő évben nem lesz újabb gondunk a vetéssel. Néhány tő elég maghozónak, mert nagyon szapora.
Vagy ültessünk évelő változatát, a neve hegyi pereszlény, vagy téli borsfű, (Satureja montana L), ennek az íze erőteljesebb.
Télire csokorba kötve akasszuk fel egy szellős, nem napos helyre. Amikor megszáradt, morzsoljuk le a leveleket a szárról, és száraz, sötét helyen tároljuk. Fagyaszthatjuk jégkockában is.
